Monica Heisey - Valójában remekül

Először azt gondoltam, hogy ez a könyv laza szórakozás. Másodszor, hogy senki nem lehet ennyire idióta. Aztán rájöttem, hogy ez az idióta voltam már én is.
Azt hittem azért idegesít, mert nagyon messze áll tőlem, de sajnos azért mert közel. Persze elég szélsőségesen illusztrálta Heisey, de azért értjük...
Voltam-e már szakítás (a könyvben válás) után szétesve? Naná. Voltam-e ciki szakítás után? Naná. Voltam-e már rossz barát? Hittem-e, hogy csak az én problémám nehéz, hogy körülöttem forog a világ? Sajnos igen. Próbáltam-e könnyű módszereket keresni a boldogsághoz? Nyomtam-e már el az érzéseimet felszínes dolgokkal? Oooh. Hitegettem-e mindenkit azzal, hogy valójában remekül vagyok? Pipa.
Sokadszor pedig azt gondoltam, hogy ha most nem ül be ez a lány egy pszichológus kanapéjára, akkor befejeztem.
Beült és jól tette.

Nekem is ez segített. Azért volt végül jó élmény ez a regény, mert újra bejárhattam az utat. Emlékeztetett, hogy mennyire nem ismertem önmagam. Ki vagyok; mit akarok; honnan és hová tartok; mik a szükségleteim, vágyaim; hol vannak a határaim; milyen képességeim & készségeim, erőforrásaim vannak.
Ráláttam, hogy már milyen jól érzem magam a bőrömben; hogy nem határoz meg mások véleménye; hogy merek érezni, hibázni, felelősséget vállalni; szabályozni az érzelmeimet; tudom hol vagyok és hová tartok. Mindig? Nem. Időnként kell az update. De jó ezen az úton, mert önazonosnak érzem magam benne.

Szóóval ha éreztek hívást, akkor olvassátok el.

Ha önismereti élményre vágysz, akkor még tudsz jelentkezni a májusi csoportra. Júniusban pedig indul az ingyenes irodalomterápiás kihívás is, amire fel tudsz iratkozni a honlapomon.