Paul Auster - 4 3 2 1

2022.07.03

PAUL AUSTER

4 3 2 1 

EURÓPA KÖNYVKIADÓ

Kimerem jelenteni, hogy az évem legkiemelkedőbb élménye volt Paul Auster 4 3 2 1 című regénye. Nehéz szívvel váltam meg főhősünktől, annak mind a négy életétől. Látva, hogy fogynak a lapok, szinte már kétségbeestem. Mi lesz velem ezután? No, de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük szépen az elejéről.

A 4 3 2 1  Archie Ferguson négy különbözőképpen megélt életének alakulását, sorsát mutatja be gyermekkorától, fiatal felnőtt koráig. A regény olvasmányos, könnyen emészthető mindenki számára. Bár a műnek van cselekménye, azért letehetetlennek nem mondanám a szó hétköznapi értelmében, mert a sztori helyenként leült és fel sem állt. Időnként azonban egy-egy mondat a semmiből olyat ütött, hogy kihagyott egyet a ketyegőm. Olyan "gyorsan tépd le a ragtapaszt" módszerrel egy mondattal gyorsan "megölte" az egyik szereplőnket és aztán kifejti, hogy is történt ez pontosan. 

Gyakorlati információ, amit fontosnak tartok elmondani, hogy a fejezetek nem így követik egymás: Ferguson 1. élet, Ferguson 2. élet ... Hanem így: Először megnézzük Archie gyermekkorát, majd egy másik gyermekkorát is, amikor valami máshogy történik. Példának okáért, milyen ha Archie apukája jó üzletember és így nagyobb anyagi jólétre tesznek szert, majd egy másik életben megnézzük, hogy milyen, amikor szerényebb életre kell berendezkedniük. Ezt azért mondtam el, mert nekem a harmadik fejezetnél esett le, hogy nem továbbolvasom a történetet, hanem egy új életbe csöppentem bele. Egy tanács: mind a négy élethez ragassz fel egy papírt, amire felírod a főbb eseményeket. Amikor befejezted az 1.1 részt, akkor tedd át a papírt 2.1 részhez, hogy amikor odaérkezel az adott élet folytatáshoz,akkor könnyebben fel tudd venni ritmust. Ez most akár bonyolultnak is tűnhet, de nem az! Sok visszalapozástól megkíméled magad, ha apró jegyzeteket írsz a fejezetekhez. Az egyik nagy értéke ennek a könyvnek, (mivel engem érdekel Amerika történelme)hogy valós történelmi eseményeket is kifejt benne, sőt szereplőink által részesei leszünk ezeknek a pillanatoknak. /Columbia egyetem - diáklázadás, Kennedy gyilkosság, Martin Luther King, Vietnámi háború.../

"Ferguson elég idős volt, hogy tudja, milyen mázlista, amiért a jószerencse felső lépcsőin él, elég idős, hogy tudja, az emberiség kilenc tizede fázik és éhezik, állandó szükség és félelem fenyegeti, és ki ő, hogy panaszkodjon a sorsára, hogy meri a legkisebb elégedetlenséget mutatni, és mivel tudta, hol áll az emberi küszködés létráján, szégyellte a boldogtalanságát, undorította, hogy képtelen elfogadni a kapott bőséget, de az érzés az érzés, nem tudott nem dühös és elégedetlen lenni, mert akaraterővel nem lehet felülkerekedni az érzéseken." 

Most, hogy minden kötelező kört letudtunk, elmesélem miről szólt nekem ez a könyv. Volt pár évem, amikor annyi mindenhez volt kedvem, annyi minden szerettem volna lenni, vagy szerettem volna csinálni, hogy teljesen lebénított a tudat: választanom kell. Nem lehetek minden is. Döntéseket kell hoznom a jövőm érdekében, amelyek vagy jó vagy rossz döntések (egyébként egyre inkább azt érzem, hogy nincs jó, vagy rossz út) lesznek, de lépni kell. Elgondolkozom időnként, hogy jól választottam-e gimnáziumot? Milyen lett volna, ha más emberek vesznek körbe ebben a fontos életszakaszban? Választanék-e másik főiskolát, hiszen utólag már látom, hogy nagy valószínűséggel sosem fogok a diplomámmal dolgozni? Milyen lett volna, ha eltöröm valamimet, vagy ha leesek valamiről? Milyen lenne most az élet, ha nem szembesülök az igazságtalan korai halállal? Milyen lenne az élet, ha nem megyek férjhez, vagy ha nem lenne kiskutyám? Paul Auster nem ad a szánkba válaszokat ezekre a kérdésekre, mint egy élete nagy részét már megélt bölcs öreg. Inkább csak mesél. Mesél nekünk életekről, véletlenekről, döntésekről, politikáról. Bemutatja, hogy egy történés mennyi apró változást hoz létre, hogy egy politikai döntés milyen hatással van egy ember életére. Leginkább számomra mégis arról mesélt, hogy életünk irányítása csupán illúzió, törékeny életünk alakulása kismértékben függ tőlünk. Eszembe juttatja a Punnany Massif egy dalának sorait:

Hisz számít, hogy mit lépsz, vagy mindez csak sors?
Előre megírt a sztori, vagy miattad kalandos?
Hova jutsz, merre mész, kész képet kapsz,
vagy a szerencsében bízol és a feketére raksz.

Számít mit lépünk, vagy mindez csak sors? Egy dologban biztos vagyok:

Minden életben szeretném a könyveket. Paul Auster 4 3 2 1 című regényét pedig különösen.

Ebben a világban az egyetlen állandó a szar, fiam. Mind bokáig járunk benne mindennap, de néha, amikor térdig vagy derékig ér, ki kell húznunk belőle magunkat és továbblépni. 

© 2020 könyvterápia. Minden jog fenntartva.
Adatvédelmi tájékoztatót itt találsz: adatvédelem 
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen!