Marie Aubert - Ha történne valami

Marie Aubert

Ha történne valami

Scolar kiadó

A norvég szerzők tehetnek róla, hogy végérvényesen beleszerettem a novellákba. Marie Aubert novelláskötete számomra a 'folyamatos másra vágyás' és a magány könyve volt. Semmi nem olyan, amilyennek elképzeltük, mindenhonnan és mindenkitől elvágyódunk, majd újra csalódunk és visszavágyódunk a 'nem is volt az olyan rossz'-ba. A kötetben megjelenik ennek az ellenpólusa is, amikor semmi esetre sem akarunk változtatni, minden maradjon csak úgy, ahogy van, láncolódjunk össze még akkor is, ha az már nem épít, hanem bont. A történet mindkét végén a magány tanyázik. Rémes, hogy mennyire emberi történetek ezek. Aubert nagyon erős a diszfunkcionális, őszintétlen, játszmákkal teli kapcsolatok leírásában. Vidámabb nem lettem tőle, cserébe le sem tudtam tenni. Görbe tükör, ha úgy tetszik. Olvassátok, jó lesz!