Lucy Foley - Vadászparti

2021.03.17

Hát mit is mondjak erről a könyvről? Nem szoktam negatív kritikát megfogalmazni, (egy alkalmat eltekintve) ritkán írok kiakadós bejegyzéseket. Nem azért, mert nem merem felvállalni, hanem mert  azokat a könyveket, amik nem tetszenek, nem olvasom végig. Olyan könyvről pedig nem írok, amit nem fejezek be. Hát akkor most, hogy is volt ez a Vadászpartival? Véleményem szerint nagyon gyenge krimi, sem hangulatában, sem cselekményében nem adott olyan, ami miatt ajánlanám nektek. Egy valamit mégis jól csinált, de ezt majd kicsit később.

Amint már ki is fejtettem: összességében én csalódott vagyok. Rajongva szeretem a krimiket, s bár régebben nagyobb fogyasztó voltam, még mindig a szívem csücske ez a műfaj. Ezért vettem zokon, hogy egy ilyen hívogató, gyönyörű borító után kaptunk egy se íze, se bűze sztorit.  A Skót felföld helyszínének ötlete engem megvett kilóra, de még ezzel sem sikerült hangulatot teremteni.

A történet két idősíkon zajlik és több (igazából öt) szereplő nézőpontjából is láthatjuk az eseményeket. Azzal, hogy öt szereplő szemszögéből látjuk az eseményeket, már sejteti, hogy kik lesznek a történet és ezzel a gyilkosság szereplői. Akárhogy próbálja mindenkiről elhitetni a mindent IS Lucy Foley, ezt irtó gyengén csinálja, mert pár fejezet múlva már tudni lehet, hogy kit fognak megölni, ki fogja megölni és ki az, akiről megpróbálja elhitetni velünk, hogy akár ölni is képes lenne. Egész egyszerűen azért ennyire gyenge, mert olyan klisé cunami az egész, hogy már fájdalmas. A karakterei ellenszenvesek, amivel még nem is lenne baj, de elcsépeltek is. A legfárasztóbb az bennük, hogy mennek a pofonért... folyamatosan! 

Az egyetlen, ami miatt érdemes lehet kezünkbe venni, az Miranda és Katie kapcsolata. Nárcisztikus személlyel való párkapcsolatokról rengeteget lehet már olvasni, de mi van akkor, ha a legjobb barátnőnk nárcisztikus? Nekem azért tűnt fel ez a szál, mert főiskolán pár évig volt szerencsém egy ilyen lánnyal barátkozni és ez tényleg valahogy így néz ki, ahogy Foley felvázolta. A nárcisztikus személyiségzavart nem könnyű felismerni baráti kapcsolatokban, még nehezebb kilépni belőlük, s mint a könyvben is láthatjuk elég szélsőséges vége is lehet egy ilyen 'barátságnak.'

A kérdés, hogy emiatt érdemes-e elolvasni a könyvet? Ha érdekel, hogy milyen  (vagy milyen lehet) belülről egy nárcisztikus-barátság, akkor mindenképpen. Ha jó krimire vágysz, akkor sajnos nem tudom ajánlani. 


© 2020 könyvterápia. Minden jog fenntartva.
Adatvédelmi tájékoztatót itt találsz: adatvédelem 
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen!