Légrádi Gergely - Nélkülem, nélküled

Témái: betegség, Alzheimer-kór, házasság, felgyorsult élet, munkamánia

Légrádi Gergely

NÉLKÜLEM - NÉLKÜLED

JAFFA KIADÓ

Nem hiszem, hogy a fülszöveg alapján sokan azt gondolnák: hmmm, pont erre a könyvre van szüksége a lelkemnek. Engem jókor kapott el, de nem volt egyszerű olvasmány. S bár azt is gondolhatnánk ez a téma már elhasznált: mókuskerék-generáció/rohanó világ, ez a könyv mégsem elcsépelt. 

A könyv elején beleereszkedünk egy család, de leginkább Miklós életébe, aki menő marketing szakember. Megállás nélkül dolgozik, biztosítja a család anyagi biztonságát, figyel a kollégákra, szakmai díjakat zsebel be, túl sok lángon ég és sosem ér oda időben a családi programokra. Olvasás közben szurkoltam neki: ne csináld ember, húzd be a féket. Érezzük, hogy nagy a baj, eljutunk egy zsúfolt munkanaptól az Alzheimer-kór diagnózisához, majd a teljes leépülésig.

Olyan egyértelmű, olvasva ezt az őrületet, hogy a családot kellene választani a munka helyett, hogy azt a telefont már nem kellene felvenni, talán nem kellene még egy programot belezsúfolni a napba. Vagy mégsem? Nos, a legtöbbször simán éljük úgy az életünket, párkapcsolatunkat, mint egy logisztikai vállalkozás: elhoztad, megvetted, befizetted, elküldted, elhoztam, miért nem hoztál, holnap majd elnézünk, ne haragudj, megcsúsztam, ezer éve nem láttam, majd egyszer elolvasom, ne ma!... folytathatnám a sort reggelig. Olvasva Miklós tempóját, a külső és belső analizálást, az állandó újratervezést, mi is picit elkezdjük feldolgozni, hogy mi történik velünk nap, mint nap. 

Sok esetben a test ilyenkor fellázad, jelezget, majd aztán bejelez rendesen. Onnan van-e még visszaút? Kapunk-e második esélyt?  Miért kell megvárni mindig a bajt, hogy önmagunkba nézzünk és helyes mederbe tereljük az életünket?

Legalább az örökkévalóság beláthatatlan hossza nem nyomaszt. 

A könyv második részében a feleség, Eszter lelki világában mélyülünk el. A gyász, a betegséggel terhelt időszak feldolgozása, a megromlott házasság, a házasság alatt elveszett 'én' megtalálása, egy új élet kialakítása, a múlt igazságainkat feltárása. Nos, ez a rész sem egyszerűbb.

Mi ezzel a könyvvel esélyt kaptunk, hogy időben megállítsuk a mókuskereket. Esélyt, hogy ránézzünk a kapcsolatainkra, az életünkre. Olyan mély, belső monológokat olvashatunk, amik nem csak a felszínen kapirgálnak. 

Nem vettem észre a pillanatokat. Azt mulasztottam el, ami éppen velem történt. Vagy körülöttem. Senki sem figyelmeztetett. Nem mert, vagy eszébe sem jutott. Tettem a dolgom, és hagytam, hogy a dolgok maguk alá temessenek. Úgy építettem fel az életem, hogy körbevettem magam feladatokkal. Ha nem volt, kreáltam. Ha volt, kerestem még többet. (És a legjobban attól féltem, hogy nem lesz dolgom. Hogy feladat nélkül leszek. A sokról mindig azt gondoltam, majd megszervezem és megoldom.) Most már tudom mit rontottam el. Mit kellett volna máshogyan csinálni. Élni kellett volna. Mindazt, ami megtörténik velem. Sőt, élvezni. Van, akinek ez magától értetődő. Van, akinek dolgoznia kell ezért.(Én az utóbbi kategóriába tartozom.) Egyébként minden csak munka, kötelesség, és nem más, mint egy teljesítendő feladat a listán. Én már csak tudom, mert én így rontottam el.

A Nélkülem-nélküled nem fog téged megsimogatni, hogy ügyes voltál eddig is, de most már csináld picit jobban. Meg fog ráncigálni, hogy térj észhez. Kezdj el kapcsolódni az érzéseidhez, lassíts le, éld meg a kapcsolataidat, engedd el a látszatélet minden gondját, mert alatta van a lényeg.

A könyv kapcsán egyetlen dolog zavart. A könyv végén sikerül egy nagyon "mű" karakternek "elvinni a show-t." Mintha Eszternek kellett volna egy önjelölt guru, hogy megsegítse. Nem kedveltem Attilát, de úgy egyáltalán. Persze ez semmit nem von le a könyv értékeiből, ezzel együtt is ajánlom nektek!

Köszönöm a Légrádi Gergelynek és a Jaffa kiadónak az élményt, sokat jelentett!