Helga Flatland - Egy modern család

2021.09.18

HELGA FLATLAND

EGY MODERN CSALÁD

PRAE KIADÓ

Félek túl nagy szavakat használnék, ezért megpróbálom visszafogni magam.

Remek családtörténet. Mohón és gyorsan olvasom (pedig lassan kellene, mert van mit ízlelgetni) egymás után az eddig is érzékelt, de meg nem fogalmazott gondolatokat. Ez a történet rólam szól, és rólad, a testvéredről, a gyerekedről, apukádról, anyukádról. Hömpölygő önelemzés a család viszonylatában. S van-e erre jobb hely? Találsz-e tükröződőbb tükröt, mint a család?

Bármilyen megfontolt és felnőtt tudok lenni barátok között, a kedveseimmel vagy a kollégákkal, a családban eltűnik ez az önállóság, automatikusan beszorulok a kistestvér és a legkisebb gyerek szerepébe, kitörési kísérleteim erőltetettnek tűnnek és jóindulatú nevetség tárgyává válnak, legjobb esetben "cuki" minősítést kapják. Éppen ezért az, hogy anya és apa látszólag könnyedén ki tudnak lépni saját szerepükből, számomra felfoghatatlan volt.

No, de nagyon előre szaladtam. Kezdjük az elején! Egy norvég család Olaszországba utazik, hogy megünnepeljék Sverre, az apa hetvenedik születésnapját. Ezt az utazást találták legalkalmasabbnak rá, hogy bejelentsék a családnak: negyven év házasság után elválnak. Teszik ezt úgy, hogy erre semmi nem utalt. Nem volt tányérdobálás, anyázás, különösebb probléma. Három gyermekük Liv, Ellen és Hakon szemén keresztül láthatjuk az eseményeket.  Olyan érzésem volt, mintha minden testvérben élne egy kis pszichológus, aki tűpontosan elemzi  a család és benne az egyén életútját gyermekkoruktól napjainkig. Minden egyes érzés, történés reflektor alatt volt megvilágítva. Nagyon izgalmas és intenzív utazás volt, mert tömény, erős mondatokkal van tele. Óhatatlanul magadra állítod a reflektort és te leszel a negyedik testvér, aki ugyan más családból származik, de valahol pontosan ugyanebből... 

"Megpróbálom követni Olaf tanácsát, hogy ne aggódjak mindig a többiekért, ne értelmezzem a hangulatukat, ne próbáljam áttekinteni, hogy ki mikor mit érez, attól semmi sem lesz jobb, mondja, és természetesen igaza van.(...) Gyakran gondolok arra, hogy én leszek az egyetlen, aki kommunikálni tud majd vele és megérti őt, ha agyvérzést kap, és elveszíti beszédkészségét, annyira begyakorlott már ez a megértés, annyira automatikus, szinte látnom sem kell hozzá, ha ott van a szobában, már érzem milyen hangulatban van." 

Témáit tekintve fontos kiemelni: kár lenne azt hinni, hogy ez a könyv csak a válás megemésztéséről szól vagy a családi kapcsolatainkról. Természetesen ez a fő csapás, de én üdvözöltem egy sor olyan témát, ami nagyon aktuális és élő. Ilyenek a klímakrízis, a sok-sok párt érintő meddőség, családalapítás, házvásárlás/hitelek, a gyermeknevelés nehézségei és az öregedés. Szóval úgy az élettémáink...

(...) a Baba nem ölt határozott alakot, már csak egy ki nem fakadt pattanás a hallgatás felszíne alatt."

Soha nem értettem a trendet, hogy valós problémákat kihívásnak neveznek, mintha ezzel egy jószándékú gesztust tennénk az illető felé; én például jobban szeretném, hogy amennyiben tényleg nem lehetek terhes, az orvosom azt mondaná, van egy problémám, és nem nevezné olyasvalaminek, amivel dacolnom kell teljesen hiába."

Ha tetszett neked a Felnőtt emberek, akkor mindenképpen javaslom, hogy ezt a könyvet is vedd fel a listára. A Felnőtt emberekben nem találtam egy szimpatikus szereplőt sem, az Egy modern család ebben más. Ez a család a nehézségei ellenére nagyon szerethető és minden nehézség és rossz érzés ellenére számíthatnak rá: a család védőháló!


© 2020 könyvterápia. Minden jog fenntartva.
Adatvédelmi tájékoztatót itt találsz: adatvédelem 
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen!