Erlend Loe - Doppler I.

2022.01.31

ERLEND LOE

DOPPLER

SCOLAR KIADÓ

Ismerkedni már tavaly elkezdtem a norvég irodalommal, de 2022-ben kicsit tudatosabban szeretném folytatni a sort. Erlend Loe neve megkerülhetetlen volt, amint keresgélni kezdtem a norvég irodalomról írt cikkekben. A Naiv.Szuper mellett a Doppler könyveket találtam a legnépszerűbbnek, úgyhogy bele is vágtam. 

Hiszen akárhonnan is nézzük, nem vagyok indián, hanem a mai kor embere. Korunk félresikeredett embere. Korunk félresikeredett fia. Vagy inkább egy félresikeredett kor fia. Tökmindegy."

Tegye fel a kezét, aki nem akart élete során legalább egyszer elmenekülni és egyedül élni az erdőben. Na ugye? Andreas Doppler 'okoskodó' életét hátrahagyva meglépte ezt. Ugyanis a sok-sok inger nem hagyott neki teret feldolgozni a feldolgozandót. S ha ez a világ nem hagy elegendő teret és időt az egyedüllétre, az önmagunkkal való találkozásra, akkor nem kellene-e valamit nagyon másképpen csinálnunk? Élhetünk-e még egyáltalán olyan életet, amiben nem pörög folyamatosan a mókuskerék? Lehetünk szabad emberek, a természettel nagyobb összhangban? Kell-e ehhez erdőbe vonulni? Van-e egyáltalán még olyan erdő, ami nem valakié? Ki van bekattanva? Aki csapot-papot hátrahagyva kiszáll, vagy, aki akkor is tolja tovább, ha belehal? 

"Annyi mindent véghezvittem. Olyan okos voltam. Olyan átkozottul okos voltam. Okos voltam az óvodában. Okos voltam az alsó tagozatban. Aztán okos voltam a felső tagozatban. A gimnáziumban kiállhatatlanul okos voltam, nem csupán tanulmányilag, hanem közösségileg is. Anélkül voltam okos, hogy pedáloztam volna, magolás nélkül, időnként lázadóan, néha pimaszul, a végsőkig feszítve a húrt félvállról vettem a tanáraimat, akik mindezek ellenére jobban kedveltek engem, mint a többieket, és ma jövök rá, hogy ahhoz, hogy mindez sikerüljön, valami határtalanul visszataszító módon kellett okosnak lennem. Okosan tanultam, és csudaokos barátnőm lett, akivel okosan összeházasodtunk okos barátok társaságában, miután egy okos állással kínáltak meg, amely fityiszt mutatott a többi okos állásnak. Később gyerekeink lettek, akiket okosan neveltünk, majd összehoztunk egy házat magunknak, és okosan kicsinosítottuk. Éveken át ennek az okoskodásnak a kellős közepén jártam-keltem. Ebben ébredtem és ebben aludtam el. Okoskodást lélegeztem, és lassacskán elveszítettem az életemet. Így van ez, már látom. Isten őrizz, hogy a gyerekeim is olyan okosok legyenek, mint én.A lányom azonban az okoskodás aggasztó jeleit mutatja, és azt hiszem, legfőbb ideje volt az erdőbe költöznöm, már csak őmiatta is. Erdei létem, melyben ő megbolondulásom biztos jelét látja, talán elbizonytalanítja őt, és így segít neki abban, hogy felfedezzen egy kevésbé okoskodó utat, s ráveszi arra, hogy ne erőltesse annyira, hanem általában véve adja alább."

S hogy Erlend Loe mennyire veszi komolyan magát, vagy éppen Dopplert? Magam sem tudom. Nem egy idealizált, romantikus természetvédővel van dolgunk azt azért szögezzük le. A regény tele van 'abszurdvicces' történetekkel, s emiatt nem lehet hősünkre hősként tekinteni. 

Egy szó, mint száz: számíthatsz izgalmas kérdésekre, társadalomkritikára, egy nagy adag fanyar humorra és pár gondolkodós éjszakára. Olvassátok!

© 2020 könyvterápia. Minden jog fenntartva.
Adatvédelmi tájékoztatót itt találsz: adatvédelem 
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen!