Boros Botond - A markoláb

2021.08.21

Boros Botond

K. U. K. KIADÓ

A MARKOLÁB

1868. Beretvás József csendbiztos kannibál bűncselekmények után nyomoz. Az elmúlt években többen is erőszakos halált haltak Csongrádban: testüket emberi harapásnyomok borították. A lakosság egy Markoláb nevű, félig ember, félig farkas gonosztevőtől retteg, aki áldozatait a Zasavica lápjába csalja. A közbiztonság romló helyzete a bécsi udvarnak is feltűnik: Beretvás mellé kirendelik Wimmert, az Osztrák-Magyar Birodalmi Zsandárság inspektorát. Wimmer azt feltételezi, hogy a csendbiztos monarchiaellenes lázadást szervez és a gyilkosságokat csupán álcaként használja.A páros hamarosan felbérelt betyárok és mákonyos szekták kereszttüzében találja magát. Az elkövető megtalálásához a csendőrök kénytelenek félretenni az egymással szembeni előítéleteket és a keserves áldozatokat követelő szabadságharc emlékezetét.

A wikipédia szerint:
A markoláb (vagy markaláb) egy égitestevő lény a palóc néphitben. A palócok azt tartották, hogy nap- vagy holdfogyatkozáskor ez a lény "eszi meg" a szóban forgó égitestet. Általában nem kötötték alakhoz, de ha mégis, akkor kutyához hasonló, szőrös fekete állatként beszéltek róla, amely fogyatkozáskor megeszi a Napot, Holdat, majd kihányja.

A Magyar néprajzi lexikon írja az égitestek evéséről: "Általános hit volt a magyar nyelvterület egészén hogy nap- és holdfogyatkozás idején ezeket az égitesteket valamilyen állat vagy természetfeletti lény eszi. Néhol napfogyatkozáskor a szabadban fehér tálba vagy tányérba tiszta kútvizet öntöttek, s látni vélték, hogy kutya vagy farkas kapkod a nap után. A Balaton vidékén azt tartották, hogy a napot kakas eszi; más vidéken azt, hogy kereszteletlenül elhalt gyermekek nyelik el a holdat holdfogyatkozáskor. A máramarosi magyarok szerint a holdat a virkolák (→ csordásfarkas) falja fel. A palócok úgy tudják, hogy az égitestek fogyatkozását a markoláb, markalab okozza. E szó elterjedési képéből megállapítható, hogy mely alföldi községekbe települt palóc lakosság."

 Örültem, amikor Botond megkeresett, mert nagy valószínűséggel sosem találkoztam volna a könyvével, pedig megérdemelné, hogy sokan olvassák. Számomra üdítő volt, hogy a  témája valami más, mint amit megszokhattunk, nagyon egyedi. Kicsit sajnálom, hogy mivel ez a regény sok minden akart lenni (krimi, horror, népi hiedelmekkel átszőtt történelmi regény, amiben még a romantika is helyet kapott) egyik sem lett igazán. Időnként "túl sok" érzésem volt, de megbocsátható, mert izgalmas egyveleggé olvadt össze a végére. Leginkább misztikus-horror történetnek mondanám, meghintve krimi szállal és a tetejére szórva egy kis történelmet, magyar népi hiedelmeket. Hangulatát tekintve áthatja a szomorúság és félelem. Eléggé megüli az ember gyomrát, ha gyerekeket rabolnak el, vagy ha egy drogterjesztő és függő bűnbanda mindennapjaiba csöppen. Olykor-olykor szükségem volt rá, hogy pihentessem kicsit az olvasását. Az író jó érzéssel próbálta felszínesebb történetekkel, időnként humorral oldani ezt a feszültséget. A több szálon futó cselekmény és a régies magyar kifejezések (amiket imádtam felfedezni benne) ellenére a könyv könnyen olvasható és visz magával. Adjatok esélyt neki, mert tényleg nem mindennapi téma és hangulat ez :)


© 2020 könyvterápia. Minden jog fenntartva.
Adatvédelmi tájékoztatót itt találsz: adatvédelem 
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen!